Hajdúsági Múzeum

Hajdúböszörmény Debrecentől északkeletre fekvő település. Neve a régi magyar nyelvben közszóként élt, és mohamedánt, iszlámhívőt jelentett. Böszörmény a nyírségi izmaeliták központja volt. A falu a tatárjárás során elpusztult. A 12-13.században újra benépesült és a 14. századra a debreceni uradalom része lett. 1325-ben vásártartási jogot kapott. Mezővárosi rangját 1410-ben kapta. Böszörmény fejlődését 1552 után a török megjelenése megakasztotta. Hajdúböszörmény nevében a hajdú előtag egy, a 15. sz. utolsó évtizedeiben kialakult, a nagyarányú állattenyésztéshez és kereskedelemhez szükséges pásztor, illetve hajtó (hajdú) rétegre utal. E hajtó-pásztor népesség a pásztorkodás mellett a fegyverforgatáshoz is kitűnően értett. Helyzetük a 15.sz. végén a marhakiviteli törvény miatt válságosra fordult. Az egzisztenciálisan veszélybe került hajdúk jobbágynak visszamenni nem akartak, szabadcsapatokba szerveződtek, pásztor-katonákká lettek. Legnagyobb történelmi szerepüket Bocskai István szabadságküzdelmében játszották. Részvételük a Bocskai-szabadságharcban nemcsak a felkelés katonai kimenetelét döntötte el, hanem a hajdúság sorsát is. A korábban társadalmi feszültséget támasztó hajdúságot Bocskai a győztes álmosdi csata után letelepítette, és 1605. december 12-én kelt kiváltságlevelével nemesi sorba emelte őket. A nemesítéssel együtt birtokokat is adományozott nekik, amelyek között nem szerepelt Böszörmény. Ide Báthori Gábor telepített hajdúkat Kállóból, mert azok állandó összetűzésben voltak a császári katonasággal.

A város híres településszerkezete a 15. századra lényegében kialakult. Ez a fajta településszerkezet az ún. kétbeltelkes vagy ólasketes településtípus mai szemmel nézve is modern. Térben ugyanis elkülönült egymástól a lakóház és a gazdasági tevékenység színtere, az úgynevezett kert vagy ólaskert. Ennek katonai-védelmi és gazdasági okai egyaránt voltak. A város és általában az ilyen típusú települések jól felismerhetően három részre tagolódtak. A város mértani középpontjában álló erődített templomot a sűrűn beépített belső városmag vette körül, amelyet ugyancsak körkörösen a gazdasági kertek öveztek. A belső városmagban álló lakóházak mindegyikéhez egy-egy kert tartozott, amely a gazdasági tevékenység végzésének a színtere is volt. Itt tartották a nagy jószágokat (lovak, szarvasmarhák) és a gazdasági terményeket, s itt volt az ezzel kapcsolatos munkavégzés színtere is. E településszerkezet alapjait az ide települő hajdúvitézek megörökölték (1609-ben), de azon - elsősorban védelmi szempontok miatt célszerű változtatásokat hajtottak végre. A belső városmagot árokkal és palánkkal megerősítették, amelynek karbantartására különös gondot fordítottak. A városból kivezető utak végén lévő négy kaput ugyancsak megerősítették. A hajdúgazdaság a belső telek, a kert és a határbeli tartozékok hármasságán alapult.

A 18. században, párhuzamosan a Hajdúság katonai szerepének megszűnésével és az ország török uralom alóli felszabadulásával, a településszerkezet is módosult.

A Hajdúsági Múzeumot 1924-ben alapították az egykori Hajdúkerület székházában, mely a megye legrégibb középülete. Három szakaszban épült 1762 és 1871 között. Belépve az épületbe a valamikori feltételezett kocsibejárónál, boltíves, árkádos kapualjnál állhatunk meg. Az épület alatt négy cellából álló feudális kori pincebörtön volt található, melyben a népballadákból ismert egyik betyár, Angyal Bandi is raboskodott. Az ilyen típusú börtön az Alföldön igen ritka, Hajdú-Biharban pedig egyedi volt. A múzeum gyűjteménye régészeti, néprajzi, helytörténeti és képzőművészeti anyagot tartalmaz. Legértékesebb tárgyai között tartják számon a 19. századi virágos festésű koporsókat és a városi önkormányzat emlékeit (pecsétnyomókat, helységládákat). Gazdag könyvtárában őrzik a számottevő Iskolai Értesítők Gyűjteményét is. A Hajdúság története és néprajza című állandó kiállítás tartalmazza az ún. „Hajdúböszörményi kincs” 10 bronzkardját, valamint a honfoglalás és az Árpád-kor emlékeit is. A fegyverforgató hajdúság című bemutató fölvázolja a hajdúkerület és a város történetét. Ezen belül teret szentel a helyi hagyományok, gazdálkodás, kézműipar, céhek, a népművészet tárgyi és írott emlékeinek.

A Múzeum impozáns díszudvara nyaranta zenei és kulturális rendezvények színtere. Az épületben a városi bíróság is helyet kapott.

Info