Futóhomokformák

A Dél-Nyírség északi pereme homokkal fedett hullámos hordalékkúp-síkság. A felszínt ÉK-DNy-i csapású völgyek alkotják, a kialakulás időszakára jellemző széliránynak megfelelően. A legjellemzőbb felszínformák a szél által kivájt széles barázdák és mélyedések. A felszín közeli üledékek jelentős része 1-25 m vastagságban kifejlődött futóhomok; ritkábban megjelenik 1-5 m vastagságban a folyóvízi homok is. Az uralkodó talajtípus a homoktalaj, melynek jó része futóhomok, így mezőgazdaság szempontból csaknem terméketlen. A talajtérképen némi réti, mélyben sós csernozjom és homokos vályog talaj is felfedezhető.

A táj arculata a 16-17. századtól kezdett átalakulni. Az egykori természetes növényzet által borított táj egyre nagyobb részét vonták be a szántóföldi művelésbe. A térség valamikor magas talajvízállású, lápokkal, mocsarakkal, illetve a homokbuckák tetején gyeppel, erdőkkel tagolt térség volt. A táj képének újabb jelentős változást hozó belvíz-elvezetési - vízhasznosítási munkálatok következményeként a talajvíz mélyebbre húzódott és megkezdődött a terület kiszáradása.

Ma már az egykori lápok, mocsarak emlékét csak a homokbuckák között húzódó nyírvízi laposok őrzik. Az egykor jelentős területet borító gyöngyvirágos tölgyesek, tölgy-kőris-ligeterdők, homokpuszta-gyep társulások élőhelyét jelentős részben elhódította a mezőgazdaság. A Dél-Nyírség jellegzetes növényfajai többek között a magyar kökörcsin és a réti angelica.

Info