Bocskai kripta és szobor

Kismarja Hajdú-Bihar megye keleti csücskében, a magyar-román határ mentén Debrecentől 36 km-re helyezkedik el. Félreeső tipikus szigettelepülés. A falu, a szilágysági dombok közül kilépő, majd számtalan ágra bomló, itt-ott mocsárrá szélesedő Berettyó folyó egy nem túlságosan nagy szigetén alakult ki. A község lakói egykoron a nádassal és vadvizekkel körülvett szigetre bújtak el a tatárok és a törökök elől.

A település régi neve Maria egy 1277-ből származó oklevélben tűnik fel először. A név azonban arra utal, hogy ekkor már temploma volt, amelyet Szűz Máriáról neveztek el. Feltételezés szerint Ómarja volt Kismarja településelődje. Kismarja utolsó földesurai a Bocskai-család. A Bocskai-család eredetét legendák övezik. 1522-ben Kismarja és a hozzá tartozó részbirtokok földesura már Bocskai György, aki maga is itt lakott a várban, s akinek hatodik gyermeke István, a későbbi fejedelem. Bocskai István születésének körülményeit ugyanolyan misztikus homály fedi, mint elődeiét. A fejedelem a „Kismarjai” előnevet holtáig viselte: hiszen hivatalosan elfogadott neve: „Kismarjai Bocskai István” volt.

A fejedelem 1606. szeptember 22.-én aláírta a község Szabadalomlevelét, ezzel a községet mezővárosi rangra emelte. 1876-tól már nagyközség cím illeti meg. Az itt lakók mezőgazdaságból, állattartásból éltek. A település barokk stílusú református templomában 2004-ben feltárták a Bocskai család kriptáját, amely látogatható.

Megtekintésre érdemes még a fejedelem mellszobra a templom mellett, amelyet Tóth András debreceni szobrászművész készített (Tóth Árpád költőnk apja).

Info