Bocskai kastély

Kismarjai Bocskai István (1557-1606) középbirtokos család sarja. A bécsi udvarban apród, majd visszatérve Erdélybe, 1592-től váradi kapitány és a törökellenes párt egyik vezéralakja. Unokaöccse, Báthory Zsigmond fejedelem nevében 1595-ben ő kötötte meg a török elleni szövetséget II. Rudolf császárral. Az ígért császári segítség elmaradt, Erdély pedig egymaga nem tudott ellenállni a török erőknek. Báthory lemondott, a fejedelemség területe csatatérré vált és szinte teljesen elpusztult. Amikor 1602-ben Bocskai István tiltakozott Basta tábornok rémuralma ellen, a Habsburgok perbe fogták, Prágába internálták, és csak két év múlva engedték haza. A Habsburg uralomból kiábrándulva bihari birtokaira húzódott vissza. A török területre menekült bujdosók nevében Bethlen Gábor arra biztatta, hogy álljon egy Habsburg-ellenes felkelés élére. Levelezésük a kassai főkapitány, Belgiojoso kezébe került, aki már régóta leste az alkalmat, hogy lecsapjon Bocskai Istvánra, és birtokait elkobozza. A végső veszélyben Bocskai István megnyerte Németi Balázs és Lippai Balázs hajdú kapitányt, így a hajdúk élén 1604. október 14-ről október 15-re virradó éjjel Álmosd és Bihardiószeg térségében döntő győzelmet aratott a császári sereg felett.

A hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok élén indította meg Bocskai az idegen uralom elleni szabadságharcot. Hamarosan csatlakozott hozzá a városi polgárság, a köznemesség, sőt a főnemesség jelentős része is. 1605 végére Magyarországnak a töröktől el nem foglalt része és Erdély a fölkelők birtokában volt, miközben Bocskait 1605. április 17-én a szerencsi országgyűlés Magyarország és Erdély fejedelmévé választotta.

Rudolf végül tárgyalásokra kényszerült. Bocskai is békére hajlott. Az 1606 végén megkötött bécsi béke biztosította a magyar rendi jogokat és a vallás szabadságot, valamint a hét tiszai vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Bereg, Borsod, Abaúj, Zemplén, Ugocsa) Bocskai élete tartamára Erdélyhez csatolta. Az ugyanebben az évben megkötött, Bocskai által közvetített zsitvatoroki béke a tizenöt éves török háborúnak is véget vetett.

A szabadságharc győzelmeinek kivívóit, a hajdúk zömét Bocskai István kiemelte a földesúri fennhatóság alól, és közösségi kiváltságokkal, katonáskodási kötelezettséggel a hajdúvárosokban telepítette le saját birtokán, ahogy a székelységnek is biztosította korábbi kiváltságait.

Nagykereki, ez az Árpád-kori település a magyar–román határ mellett fekszik. Eredeti neve Kereki volt. A helynév a kör alakú erdőt jelentő kerek szavunk származéka. A 13. század végére még kis falu, azonban a 15. században már az Ártándyak 11 faluból álló uradalmi központja. Bocskai István felesége, Hagymássy Katalin révén kapja meg a várat. Több száz katona elhelyezésére alkalmas, korszerű, komoly erősségé tette és maga is hosszabb ideig lakott falai között.

A Bocskait megtámadó császári csapatok 1604. október 3-án ostromolták meg a várat, de kapitánya háromszáz hajdúval és a kereki lakosság segítségével megvédte. Helytállásukat Bocskai azzal jutalmazta, hogy a falut mezővárosi rangra emelte, lakóit kivette a jobbágysorból. Örökös nélküli halála után a vár végrendelete értelmében unokaöccséé, Báthori Gábor erdélyi fejedelemé lett.

A várat 1660-ban Szejdi pasa ostroma során nagy pusztulás érte. A lakóépület is elhanyagolódott, birtokosai nem itt éltek. Joseph Kiczing császári hadbiztos, a falu földesura 1749-ig lakott a várban. Ezután a vár elveszítette erődítmény jellegét. 1752–84 között barokk kastéllyá alakult át, délkeleti sarkán toronyszobával. Utoljára Csanády Sándor 1848–49-es megyebiztos, nemzetőrkapitány, később országgyűlési képviselő lakott itt. A klasszicista kocsifeljáró, délnyugati porticus és belső átalakítás 1850-ben, a romantikus neobarokk átépítés 1870-ben az ő nevéhez is fűződik.1927 óta nem lakták. A háború alatti években már gazdasági célt szolgált. 1945 után elhordták a 17. századi körítő fal, a kapubejárat és a délnyugati sarokbástya maradványait is. 1962 - re helyreállították, ma könyvtár és állandó múzeumi kiállítás van benne.

Info