Berettyó

A Berettyó egy Romániában eredő és Magyarországon a Sebes-Körösbe torkolló, nem túl bővizű, kanyargós folyó neve.

Neve ősi magyar szó, jelentése: Berekkel szegélyezett folyó. A név mai alakja ebből alakult Berettyóvá. 1476-ban találkozunk először a nevével.

Az Egyesült-Körös legnagyobb mellékvize Szilágy megyében ered a Réz-Hegység 997 m magas Ponor csúcsa alatt. Északnyugatra folyik, Nagyfalunál nyugatra fordul s folyton táguló völgyben észak felé kanyarodván, Margittától kezdve az Érmellék mentén délnyugatnak tart. Szalárdnál az Alföld síkját éri el. Innen Berettyóújfaluig nyugatnak tart, aztán délkelet felé veszi az útját majd Szeghalom és Körösladány között a Sebes - Körösbe ömlik.

A folyó teljes hossza 198 km, ebből 120 km Románia, 78 km Magyarország területén található. Felső szakaszán folyása gyors, hegyi patak jellegű, medrének esése átlagban 17 m/km, a mederfenék köves vagy durva kavicsos. A Szilágynagyfalusi - medencében a folyó jellege megváltozik, a víz sebessége csökken, esése már csak 2-3 m/km, az aljzat kavicsos vagy durva sóderes. Az Alföldre érve esése 40 cm/km-re csökken, a torkolati részen pedig már alig 20 cm/km. A mederfenék borítása homokosról iszapos üledékesre vált. Vízhozam tekintetében szeszélyes folyó a Berettyó. Átlagos vízhozama a torkolatnál 8 m3/sec, ám tavaszi áradások idején ennek az értéknek a sokszorosát is elérheti, aszályos nyarakon viszont alig haladja meg a 0,5 m2/sec hozamot.

A folyó élővilágát nagyban meghatározzák a környezeti hatások. Ahol erősebb a szennyezettség (Margitta, Berettyószéplak és Szentimre között) nem lelhetőek fel élő kagylók. Szentimre alatt, a már tisztuló vízben megjelenik az egyébként ritka nagy gömbkagyló.

Szeghalomnál a meder mely és szabályozott, gazdag vízinövényzettel, a partokon pedig jól fejlett mocsári növényzet figyelhető meg: mételykóró, virágkáka - a széles levelű békakorsó és a vízi hidőr. A Berettyóban a következő halfajokat mutatták ki: erdélyi ingola, nyúldomolykó, jász, őnhal, paduc, rózsás márna, csík, balkáni csík, harcsa, botos kölönte, csapó sügér, durbincs és fogas sügér. Az alsó szakaszon a duzzasztások hatására uralkodó fajokká váltak a piros szemű kele, compó és a réti csík.

Ideális horgászhely a folyami horgászatot kedvelők részére, de sűrűn találkozhatunk halászokkal is a folyó partjain. Egyre többen bicikliznek, futnak, sétálnak is a gátjain, a szelidebb vizeket kedvelők pedig szívesen kajakoznak, kenuznak a Berettyó folyó vizén.

Info