Szövés

Mezőterem Nagykárolytól délkeletre fekszik. Megközelíthető közúton a DJ108-on, illetve vasúton a Nagykároly - Zsibó vonalon. A sváb településen a fonásnak régi hagyománya van.

A fonás és a szövés az emberiség egyik legrégibb technikai gyakorlata. Míg a férfiak a bronz- a vas- és a csont feldolgozását végezték, a nők más jellegű munkát végeztek; szövéssel-fonással, ételek készítésével foglalkoztak. A szövés fortélyait igazán könnyű elsajátítani, hasonlatos a papírfűzéshez. A kézi szövés kellékei: szövőkeret, -ráma, alapanyag (fonal), keresztfonalat továbbító szerszám (vetélő vagy csónak). A szövéshez kétféle fonalat használnak: láncfonalat és vetülékfonalat. Menete a következő: A láncfonalat a keretre függőleges irányban folyamatosan a vetülékfonal keresztmetszetének megfelelő távolságban szorosan felvezetik, kifeszítik. Így keletkezik egy olyan álló fonalsor, amelybe a vetülékfonalat alulról és felülről váltakozva be lehet fűzni. Ez a keresztirányú befűzés ismétlődik úgy, hogy az előző sor alulról történő átfűzése felett felül, illetve az előző sor felülről történő átfűzése felett alul legyen az átfűzés, s végül kialakul a szövet.

Amikor a házi mesterségekről beszélünk, figyelembe kell vennünk a kender útját a magtól a textillé alakulásig (nyűtték, szaggatták, áztatták, szárították, törték és tilolták majd szőtték). Szőttest pamutból vagy gyapjúból házi használatra készítettek, de használták díszítésre is, különböző textileknél vagy ruházati eszközöknél. Kétségkívül hazánkban a szövés az egyik legrégebbi népi mesterség, ugyanakkor mint mesterséget a kihalás fenyegeti köszönhetően az ipari textilgyártásnak. Biharban már csak néhány ház van, ahol megőrizték ezt a népi mesterséget, ugyanakkor nagyon sok olyan nő van, aki ismeri a szövés mesterségét, de már nem feltétlenül gyakorolja. Leginkább a hegyvidéki, nehezebben elérhető településeken őrizték meg e mesterség hagyományát. Termékek, melyeket még ma is gyártanak többek között: törlőkendők, törölközők, asztalterítők, csergék, lábtörlők, falvédők. A színek és a használt motívumok térségeként változnak, de ugyanakkor a fehér az alapszín – a textil hagyományos színe. A mesterséget általában télen űzik.

Info