Csanálos község a román-magyar országhatár tőszomszédságában Nagykárolytól 9 km-re fekszik.
A disznótor, vagy disznóvágás a háznál nevelt disznó hagyományos levágása, elkészítése, illetve elfogyasztása. A disznóvágás nagy mennyiségű húst ad a családnak. Műveletsora két nagy csoportra bontható. Az elsőben a disznó letisztítása és szétbontása történik meg, a másodikban egymással párhuzamosan haladva a különféle élelmiszer-készítő és tartósító műveletekre kerül sor. A disznóvágás a sertés leszúrásával kezdődik. Közösségi tevékenység, melyben a böllér a főszereplő, aki a nagy késsel dolgozik, a segédkezők pedig az állat lefogásában működnek közre. Az ifjúságnak a disznó farka jut. Az állat vérét lábosban (zománcos vajlingban) fogják föl, és sok helyütt a reggeli készítéséhez rögtön elviszik. Máshol a véres hurka alapanyagának, sóval elkeverten félreteszik. A második műveletben az állatot megtisztítják. Az állat szőrzetét forrázással, és/vagy pörköléssel, majd vízzel feláztatva késsel kaparva távolítják el. A pörkölést régen szalmacsóvákkal, vagy külön erre a célra készített pörzsölővel végezték, ma már propán-bután gázpalackkal és perzselővel dolgoznak. A harmadik művelet a fürdetés (fürösztés), az állat külsejének tisztítása, mosása. Erre az égetéses szőrletisztításnál van szükség, a forrázásos művelettípusnál e két művelet egybeesik. Van, ahol forró vízzel telt kádban sikálják tisztára a disznó bőrét, de ma már inkább vizes locsolóval (tömlővel) folyóvíz mellett kefélik tisztára a kormos bőrt. Fontos segédeszköz a deszka-tábla is, amelyen forgatják a testet. Teknőben forrázták a disznót, és szőrének nagy részét kaparókkal távolították el a pörzsölés előtt. Utána rémfára (egy négylábú, fából készült szerkezetre) került a sertés, majd következett a pörzsölés. A pörzsölés után a disznót lemosták, majd a böllér szétbontotta az állatot. A negyedik művelet a hasítás vagy bontás (orjárabontás vagy karajrabontás). Nagy késekkel, a csontoknál bárddal végzik az állat fölbontását és darabolását. Ez után lehetővé válik, hogy párhuzamosan végezhető műveletek sorával végezzék a különféle tartósítási műveleteket. A szétbontás után a tartósító műveletek szerint csoportosítva haladunk végig a különféle párhuzamos tevékenységeken. A belsőségeket (a májat, a szívet, a lépet stb.) forró vízben megfőzik, ezt a műveletet abálásnak is nevezik. Ezeket gyakran hurkába is töltik. A beleket megtisztítják és előkészítik a hurka és a kolbász betöltésére. A szép húsok pácolásra kerülnek vagy hűtőszekrénybe. A legismertebb formára vágott disznó-testrész a sonka, szalonna, csülök, ezeket pácolás után füstölve tartósítják. A párhuzamosan zajló tartósító tevékenységek közül a végtermékek alapján legismertebb a hurka-kolbász készítés. Mind a két készítményt bélbe töltik. A hurkák (véres, májas, húsos stb.), az abálást követően fejhús, főtt belsőségekből (tüdő, máj, szív, vese, nyelv), bőrke és a véres húsok, valamint főtt rizs, és vér hozzáadásával, egyénileg változó fűszerezéssel készülnek. A kolbász ledarált és főleg paprikával fűszerezett nyers hús. A hurkákat kifőzik rövid, forró vízbe mártással. Ugyancsak kifőzésre kerül a gyomorba töltött, húsokat és porcos részeket is tartalmazó disznósajt. A kolbászt, a szalonnát, a sonkát, a májas hurkát és disznósajtot is megfüstölik. Az így sokféle módon (sózással, páccal, főzéssel, füstöléssel) tartósított élelmiszerek fél éven át elállnak a kamrában vagy a padláson.
Elérhetőség: | Csanálos / Urziceni, str. Principală, nr. 238 |
---|---|
GPS: | 47.733337; 22.404722 |
Kapcsolat: | Mentes Mihály, Vaszita Csaba: +40 741 096 797 |
Nyitva tartás: | előzetes bejelentkezés alapján |