Kalapkészítés

Mihalkó Gyula kalapkészítő népi iparművész Balmazújvároson él és dolgozik.

Balmazújváros mezőváros, a hortobágyi puszta szélén fekszik, közel Debrecenhez és Hajdúszoboszlóhoz.

Az egyik legrégebbi kézműves foglalkozásnak számít a városban a természetes alapanyagból - birka gyapjúból - való pásztorkalapok készítése.

A kalapkészítés hagyománya a Mihalkó családban az 1800-as évekre nyúlik vissza. A kalapkészítést Mihalkó Gyula az édesapjától és Mihalkó Zoltán nagybátyjától tanulta meg, akinek az apja, de már a nagyapja is ezzel foglalkozott. Fejfedőket készítettek a környék lakói számára, hortobágyi gulyás, csikós juhász kalapokat, valamint ugyanezeket kiskunsági viselet szerint, továbbá süvegeket is.

Műhelye berendezése kétszáz év óta keveset változott.

A kalap őse a süveg. Mai formájában a 17. században jött divatba, amikor rájöttek, hogy a süveg felhajtott széle leszakadva árnyékot ad – meséli Mihalkó Gyula. Hozzáteszi, a csikós számára a kalap egyszerre esernyő és napernyő.

Az 1880-as években rendelet mondta ki, hogy a kalap karimája ne legyen szélesebb nyolc hüvelyknél, a bajuszt, szakállt, bundát és széles karimájú kalapot viselő férfiakat ugyanis lehetetlen volt beazonsítani.

A kalapkészítés első lépéseként a mester szálakra szedi szét a finom merinógyapjút a fakpóna nevű eszközzel. „Régen a cigányzenészek sorban álltak, hogy mikor szakad el a fakpóna juhbélhúrja, amelyet aztán a nagybőgőre szereltek húrnak” - meséli Mihalkó Gyula. A fellazított gyapjúhalom vastagságának követnie kell a kalap formáját – a mester szerint a kalapkészítésnek ezt a részét a legnehezebb megtanulni. A kisimított gyapjúrétegek a forró kályhalapra kerülnek, ahol a sálak kis fűrészfogacskái egymásba akadnak – ez adja később a fejfedő vízhatlanságát. Az összenemezelődött, a kalap formájára távolról már emlékeztető gyapjút vízben gyúrja másfél-két óráig, majd megfesti a mester, ám addigra az mintegy felére megy össze. Az utolsó lépés a formázás, amelyhez a nemeznek forrónak és nedvesnek kell lennie. A művelet kesztyűben történik, és nem kis fizikai erőfeszítést igényel.

Utána a végleges formáját elnyert kalap a napra kerül száradni, és utolsó lépésként rákerül a díszítés: a pántlika, esetleg a toll. A ledrágább fejfedő: a csikóskalap, amelyre akár rá is állhat a tulajdonosa anélkül, hogy a kalapjának baja esnék.

Az érdeklődők meg is tekinthetik a mester műhelyében a munkafolyamatokat.

Info