Vizi vágóhíd

A Hajdú-Bihar megye keleti részén fekvő Létavértes községet a Kálló-II. főfolyás szeli át. 1904-ben téglaboltíves alapra, közvetlenül élővízfolyás fölé épült az akkor még Nagyléta közvágóhídja. Az építmény alapterülete kb. 70 m2. Az országban ez az egyetlen élővíz fölött álló vágóhíd. Ismeretlen nevű erdélyi mester tervezte és építette.

A vágócsarnokban látható a Monarchia korában a henteseknek és mészárosoknak szóló hivatalos ajánlás másolata: „ A közellátás biztosítására vágóhíd víz fölé, vagy víz mellé építtessék…” Tehát ezt az épületet patak fölé telepítették, így eleget tettek a rendeletnek és a víz fölött a tisztítást is könnyebben elvégezhették. A haszontalan melléktermékek a vízbe kerültek, halak és kóbor ebek táplálékául szolgáltak.

Eredeti rendeltetésének megfelelően 1975-ig folyamatosan használták helyi hentes-mészáros mesterek. 1985 decemberétől kiállítóterem, ahol megtekinthetjük mindazon eszközöket, berendezési tárgyakat, dokumentumokat, amelyeket a hentesek-mészárosok munkájuk során használtak.

A mészárosok az iparosság egyik legrégebbi és legjelentősebb rétegét alkották. A 14. században elsőnek szerveződtek céhekbe. Ők gondoskodtak a vágóállatok beszerzéséről, levágásáról, feldolgozásáról és a hús forgalomba hozásáról. Míg a mészárosok elsősorban marhavágással, a hentesek sertésvágással foglalkoztak.

A nagylétai hentesek-mészárosok többnyire a helyi parasztgazdaságokból szerezték be a szükséges vágóállatokat, hiszen a jó minőségű létai termőföldek elegendő takarmányt biztosítottak az álatok számára.

A mészárosok a mészárszéket a helyi földesúrtól bérelték, hiszen a húskimérés joga a földesurat illette meg. A mészárszék elnevezés a középkorba nyúlik vissza, amikor a mészárosok a húst téglalap alakú, négylábú széken árulták és darabolták. Tehát akkoriban a húsvágó és kiszolgáló állványt, míg a 16. században már magát az üzletet jelölte a mészárszék, vágószék, szék kifejezés.

Nagylétán a falu központjában állottak a hús kimérésére szolgáló üzletek. Az üzletek berendezése a pultból, a húsvágó tőkéből, a mérlegből és a jégszekrényből állott, amelyben a friss húst hűtötték. A mester reggelenként ½ 5-kor jelent meg az üzletben, kitakarított, majd megmosakodott, átöltözött és pontosan 5 órától várta a vevőket.

A vásárlókört nemcsak az úri réteg alkotta, hanem a parasztcsaládok is igényt tartottak a friss húsra.

A székben többnyire a mészáros és a felesége dolgozott, de a nagyobb gyerekek is besegítettek. A mester vágta és mérte a húst, az asszony szedte a pénzt és csomagolta az árut. A szék információs központként is funkcionált, az ott megforduló emberek megbeszélték a napi problémákat és véleményt cseréltek az éppen időszerű kérdésekről.

A létai mesterek jól éltek, hiszen a településen forgalmas utak haladtak keresztül (az országos sóút és az állami hadiút), valamint a mesterség mellé szántóföldet és szőlőterületet is szereztek, hiszen a falvakban még az 1920-as években is a föld volt a legfőbb érték. Ezen kívül a nagylétai hentes-mészáros családok tagjai a helyi közösség vezetésében is jelentős tisztségeket töltöttek be.

Info