Állat- és növényvilág, Bihari sík TVK

A 17 095 hektáros tájvédelmi körzet nagyjából a Püspökladány, Berettyóújfalu, Komádi, és Füzesgyarmat által határolt területen található.

A védett területek hűen őrzik az Alföld valaha volt tájképének lenyomatát, és – igen gyakran a fokozottan védett, értékes fajoknak élőhelyet biztosítva – az Alföld jellegzetes növény- és állattársulásainak biztosítanak túlélési esélyt.

A Bihari-síkot az évszázadokon át itt kanyargó vízfolyások alakították, ezért növénytársulásait a zonális jellegzetességeken túl a víz közvetlen hatása befolyásolta. A vízrendezési munkálatok után megindult a másodlagos szikesedés, míg a mélyebben fekvő területek megtartották nedves, lápos jellegüket.

A Bihari-sík védett területeinek egy része a Hortobágyot idézi: sík, az év nagy részében száraz, szikes vidék, mozaikos növényzettel. A szikes részek jellemző növényei a sótűrő kamilla, mézpázsit, bárányparéj és a sziki csenkesz.

A szikes területekre gyakran löszös részek nyúlnak be. Ezeken a kis löszfélszigeteken vagy szigeteken ligeti és osztrák zsálya, ökörfarkkóró és legyezőfű nyílik.

Csapadékos tavasz esetén gyakran megtörténik, hogy a rossz vízáteresztő-képességű szikes legelők napokig megtartják a lehullott csapadékot, ilyenkor az egész táj egyetlen nagy, ám mindössze néhány centiméter mélységű tocsogóvá alakul, amely néhány meleg nap alatt elpárolog – de addig csodálatos látványt nyújt, nem utolsósorban a kérész életű, tocsogó-tengert ellepő sziki és parti madarak (cankók, godák, bíbicek) tömege miatt.

Ezen túl azonban egész évben vagy az év nagy részében víz alatt álló terület viszonylag kevés található. A kisebb kiterjedésű mocsárrétek növényzete karakterfajait tekintve nagymértékben különbözik a hortobágyi zsombékosoktól: csetkáka, és több füzényfaj található ezeken a területeken, amelyek jellegzetes, értékes tájjá teszik a Bihari-sík (különösen Berettyóújfalutól nyugatra fekvő részek) nedves területeit.

A változatos élőhelyek következtében az állatvilág is igen sokszínű, a terület nagy részén a szikes legelőkre jellemzően alakul. A gazdag rovarvilág mellett a látogató szempontjából legszembetűnőbb csoport a túzok, a madarak közül a terület fő attrakciója. Stabil közössége él a homokpusztai gyepekből és a lucernatáblákból álló pusztán. Jellegzetes, bár ritkán látható, inkább csak hangja után felismerhető az ugartyúk, de a parlagi pityer már gyakran szem elé kerül. A nedves területek gyakori lakója a bíbic, és sárszalonka, piroslábú cankó, nagygoda is fészkel a területen. A kis csatornák mentén szürke és vörös gémek vadásznak, és meglehetősen gyakori az egyébként ritka sárgabillegető is. A Bihari-sík erdőfoltjaiban kék vércse, kerecsensólyom és pusztai ölyv fészkel.

A Bihari-sík területén a hegyvidékekre jellemző denevérfajok is előfordulnak. Ez meglepőnek tűnik ugyan, de a magyarázat rendkívül egyszerű: nem messze, mintegy 70-80 km távolságban találhatók a legközelebbi hegyek. A Bihar és a Királyerdő barlangjai a denevérek számára telelőhelyet, a síkvidéki peremterületek pedig a nyári élőhelyet biztosítják. A tavaszi és őszi vándorlás során ez nem nagy távolság. A nagy patkósorrú denevér legerősebb hazai állománya itt, a Bihar-hegység peremvidékén él.

A természet iránt érdeklődők végigjárhatják azt a 7 km-es tanösvényt, amely részletesen bemutatja a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet színes élővilágát.

Info