Hajdúnánás Debrecentől északnyugatra, a Keleti-főcsatorna szomszédságában terül el. Régen az arany szalma városának is nevezték, hiszen évszázadok óta nagy hagyománya van itt a szalmafonásnak. A nánási asszonyok számára kenyérkereset volt a szalmakalap fonás, szinte minden háznál csinálták ősztől tavaszig. A módosabbak fonóházat tartottak fent, ahol a házigazda meleg szobával és világítással szolgált, a háziasszony főtt kukoricával és almával kínálta a fonó népet. Mindennek fejében szombaton az egész munka, amit az ő szalmájából fontak, a házigazdát illette. Az első világháború eltüntette a fonóba járás népi szokását. Ezután lassanként megjelentek a gépesített gyárak, ahol már nemcsak kalapokat, hanem egyéb használati tárgyakat is (táskákat, tálakat, papucsokat, szőnyegeket) is készítettek.
Az asszonyok eleinte saját maguk árulták a portékájukat, de az 1870-es évektől már az első nánási kalapkereskedők nemcsak Magyarország-szerte, de Ausztria minden tartományába és a Balkánra is eljuttatták a szalmakalapokat. Az 1890-es években az idényhónapokban (februártól májusig) naponta 4-8 vasúti kocsi árut szállítottak el, ugyanis Európában ekkortájt volt nagy divat a szalmakalap viselet. A nánási kalapok állták a versenyt a több évtizedes múlttal rendelkező német, svájci belga és angol szalmakalapokkal.
A fonatkészítés igen régen kialakult szokásokra épül. A munka első szakasza a szalmaszedés. Aratás idején gazmentes búzából és rozsból marokkal kell kiszedni és csomóba rakni az egészséges, töretlen szálakat, kévékbe kötni, majd eltárolni őszig. Akkor következik a tisztítás és válogatás. A kévéket szálanként ízekre szedik és háromfelé osztályozzák (vastag, középvékony és hegyivékony), majd csomókba kötik. Ezután áztatják, hiszen ily módon a szalmát könnyű fonni, mert a szálak nem törnek el. Megkülönböztetnek például hetes-, lapos, makkos-, tarka- és díszítő fonatokat.
A szalmafonó mesterség jeles képviselője Reszeginé Nagy Mária népi iparművész, aki a Jókai u. 12. sz. alatt található Aranyszalma Alkotóház és Galériában a szalmafonás rejtelmeivel is megismerteti az érdeklődőket, de alkotásaiból rendezett kiállítása is figyelemre méltó. Marika néni, aki 2000-ben az év mestere címet is elnyerte, saját maga termeli a szalmát, amelyből nemcsak dísztárgyakat, de használati eszközöket is készít.
A városközponttól néhány percnyi sétával könnyen megközelíthető az a nádfedeles parasztház, amely az 1700-as évek végén népi klasszicista stílusban épült. A háromosztatú házban módos paraszti szobabelsőt, konyhát, valamint Hajdúnánás 150 éves múltra visszatekintő szalmaiparát bemutató termékeket és eszközöket is láthatunk.
Elérhetőség: | 4086 Hajdúnánás, Jókai u. 12. |
---|---|
GPS: | 47.838822; 21.425233 |
Kapcsolat: | Reszeginé Nagy Mária: +36 20 2299131 |
Nyitva tartás: | előzetes bejelentkezés alapján |