Állat- és növényvilág, Hajdúsági TVK

A tájvédelmi körzet 7023 hektáros védett területe Debrecentől keletre, a Hajdúsámson, Nyírábrány, Létavértes és Mikepércs által határolt négyszögben található.

Nyugat felől érkezve itt ér véget az Alföld végeláthatatlan sík vidéke, és alakul át a hajdúság jellegzetes hullám-vidékévé. Domboknak aprók ezek a szinte párhuzamos, északkelet–délnyugati irányú, húsz méter körüli magasságot is elérő hullámok – buckáknak pedig túl nagyok. A szél és a víz együttes játéka hozta létre őket: a jégkorszak utáni erős északnyugati szelek alakították így a felszínt, majd a rákövetkező évezredek erre járó folyóvizei mélyítették tovább és tartották meg a már meglévő, délnyugatra tartó mélyedéseket.

Egykor a területet hatalmas kiterjedésű, gyakran vízjárta síkvidéki erdőségek fedték, ahol jellegzetes élővilág alakult ki.

A dombocskák közötti völgyek máig őrzik a létrejöttükkel egy időben kialakuló hidegkedvelő fajokat, és az általuk kialakított, vízhez kötött társulásokat. Ezeket a területeket a helyiek nyírvízlaposoknak, a tocsogós társulásokat nyírvizeknek nevezik. Bár – mint mindenütt az Alföldön – a 19-20. század lecsapolásai, folyószabályozásai ezeket az egyedi élettereket is minimálisra csökkentették, máig tartják magukat a "hullámközi" menedékekben. Ezeknek a hűvös, páratelt mocsaras-lápos társulásoknak ma is a kornistárnics, a zergeboglár, a pompás és a hússzínű ujjaskosbor a fehér zászpa és a szibériai nőszirom a jellemző növényei.

A táj valódi érdekességét az adja, hogy a hullámok oldalán, a tető felé haladva igen kis távolságon belül egyre szárazabb és melegebb élőhelyek alakulnak ki, ahol már jól érzik magukat a homokpusztagyepek. Az átmenet a hűvös nedves társulásokból a szárazabb, melegebb növényi világokba a szó szoros értelmében néhány méteren belül történik meg. Igazi botanikai érdekesség, amikor két társulástípus zárótársulása a rekettyefüzesek, majd a tölgy-kőris-szil ligeterdők és a magasabb helyek gyöngyvirágos tölgyesei váltják egymást. Persze ez már csak foltokban található meg, de Vámospércs, Nyírábrány vagy Bagamér környékén máig megfigyelhető.

A szárazabb területek homokpuszta gyepein, homoki legelőin magyar kökörcsin, homoki vértő és agárkosbor nyílik, a száraz tölgyesekben a ritka magyar nőszirom és tarka sáfrány él.

A rovarvilág legizgalmasabb tagjai a figyelmes szemlélő által viszonylag könnyen felfedezhető imádkozó sáska vagy a még egzotikusabb, és ritkább sisakos sáska. A gyorsan felmelegedő magasabb részeken a hazai gyíkok (különösen értékes az elevenszülő gyík), a lápos részeken a békák több faja él.

A terület madárvilága is igen gazdag, a lápos területeken, a kis tavakon és a – például Nyírábrány mellett található – víztározókon bíbic, szürke gém, bölömbika, récék, vörösnyakú vöcsök, szerkő és több nádi énekesmadár él, a szikesebb déli részeken gólyatöcs, cankók, gulipán fészkel, az erdőfoltokban szalakóta költ. A területen még ma is gyakori ürge pedig idecsábítja a kerecsent, de a közönségesebb ragadozó madarakon túl láttak már pusztai ölyvet is.

Info